Brook Hale vagyok 16 éves félvér vagy valami ilyesmi.
Utálom a sulit mert egyedül járok oda mivel anyuék ugy gondolták hogy hagynak élni.Hát mit ne mondjak ....nem a suliba kéne hagyniuk hogy éljek hanem itthon mert itt ugy féltenek mitha bármikor elvihetnének.
-Hé pöttöm!-kiabált utánam az egyetlen barátom Márk aki vérfarkas.
-Ne hívj így!-mondtam neki és éteztem h valamit el akar mondani-Mi a baj?
-Semmi-vágta rá egyből én meg a tudom hogy van valami nézésel néztem rá-Jo jo elmondom csak ne néz így rám
-Oké
-Szóóóóvalll az van hogy apának egy új énekesre kell vigyáznia és...-itt félbehagyta
-És?Ez tök jó apukád ujra munkába áll-ekkor estt le hogy nem mondta hogy holvan az énekes.Látta hogy kezd nekem összeállni valami etért folytatta
-Hollywoodba költözünk-mondta és én ugy éreztem hogy elájulok.-Hé Brook jól vagy?-kérdezte és a kezével hadonászott elöttem.
-Mikor?-kérdezetm remegő hangon
-Holnap-mondta és én már gondolatol is rosszul vagyok hogy ő elmegy és egyedül hagy.
-Nem nem mehetsz el! Nem hagyhatsz itt!Érted? NEM!!-ordibáltam magamból kikelve de ekkor hirtelen minden elsötétült. Nem éreztem az idő múlását csak a megnyugtató lebegést.Talán napok vagy hónapok is eltelhettek de nem éreztem semmit.Egyszer hangokat hallotam.
-Mikor kell már fel?-hallotam meg apa ideges hangját
-Nyugodj meg nem kell agódni nem sokára-mondta anya és itt végeszakadt.Újra egyedül lettem de nem sokáig birtam a magányt.Hirtelen kipattantak a szemeim és felültem de ő nem volt ott mindenki más viszont igen.Félve kérdeztem meg:
-Hol van? - mindenki tudtta hogy kire gondolok végül anya szólalt meg:
-Elment kicsim.Sajnálom.
-Mikor?
-Már vagy három hónapja elszméletlenül feküdtél.-megdöbbentem olyan sokáig nem láthattak-nem akart elmenni de az apja jött és elvitte. Sajnálom kincsem tudom milyen nehéz most neked.-mondta apa.
A hónapok gyorsan mentek mintha egy fontos dátumhoz akarnának sietni ahogy az egész családom de ez engem hidegen hagy.Kivettek a sulibó mert látták rajtam hogy Márk nélkül nem tudok ott lenni sőt néha még élni sem .Amióta elment hat hónap telt el de egyszer sem hívott vagy ír és ez nagyon bántott.A mai nap is unalmasan indult pedig boldognak és vidámnak sőt izgatottnak kéne lennem mert ma van a szülinapom.Ilyenkor furcs emlékfoszlányok lépnek a tudatomba már kicsi korom óta de erről senkinek sem beszéltem.De a képek és a hangok mindig ugyan azok.
,,Boldog szülinapot lányok-mondta anya és egy magy csokitortátt te le elénk.
-Hé Brook gyere már lemaradsz az ajándékokról-kiabált nekem egy kislány aki teljesen a hasomásom volt csak szőke hajjal.
-Jövök már!De ne merészeld az összeset kibontani nélkülem -és már szaladtam is oda hozzá hogy együtt bontsuk ki az ajándékainkat.De ekkor három feket ruhás ember lépett be a szobába mire apa felmordult:
-Mit kerestek itt ?Senki nem hívott titeket-morogta és közben anya a hátamögé tolt minket , de a másik lány meglátott valamit és kirohant anya mögül.
-Oh!Nézzétek egy ember gyerek!-mondta az egyik a többieknek-Ti is nagyon jól tudjátok hogy egy gyereknek család kell nem pedig egy vápírokkal teli ház -mondata a családomnak majd a lány felé fordult-Gyere szépen bogaram elviszünk innen és egy szerető ember családhoz foksz kerülni-majd felvette és mint a kámfor eltüntek anya összerogyott és engem ölelt apa és a többiek pedig utánuk menek de nem hozztak semmit visszsa,,-egy könnycspp folyt végig az arcomon de nem, tudom miér hiszen nem is ismertem az a kislányt ha pedig ismertem akkor miért nem találkoztam vele?E zek a kérdések évről évre megfordulnak a fejemben de hangona még sosem mondtam ki.Ekkor Emmet bácsi jött fel:
-Gyere hercegnöm vár a party
-Hurrá!Nem szökhetnék el?-kérdeztem erre belöle kitört a nevetés-Kösz Em az együttérzést
-Szivi máskoris-mondat még mindig röhögve-Hát nem te ütöttél anyádar az biztos
-Miaz hogy nem én?Miért akkor ki?-ekkor esett le Emmetnek hogy valami iszonyat hülyeséget csinált.
-Mi?Pff kérlek rajtad kívül nem ismerek senkit aki....aki ennyire....öööööö tudod mit?Mennyünk bulizni -és már lent is voltam a többieknél
-Boldog szülinapot kicsim-mondat anya és a csoki tortámat elém rakta.Hmm csoki torta de hisz eddig mindig gyümölcsös tortát kaptam miez a nagy változás?Ezek a gondolatok között ettem meg a tortámat egyedül.
-Brook gyere már bonsd ki az ajándékaidat-mondat apa ekkor olyan dezsavu érzésem támadt és ahogy ez végig futott az agyamon három fekete ruhás férfi állt elöttem.Ebben a pillantaban jöttem rá: a látomásom valóra válik.
Bocsikaaa hogy csak most jövök de egyszerűen nem volt ihletem és komikat se kapok ami nagyon szíven ütött ha még egyaltalán van itt akkor legalább egy szóval dobjon meg köszönöm és jó olvasást
